Idén is jöttek a világ minden tájáról: 28-ik alkalommal találkoztak a véndiákok

A péntek-szombati ünnepség sok szépet tartogatott a Szatmárnémetiben érettségizettek számára. Élményekben és találkozásokban gazdag két nap áll mögöttünk.

A pénteki koszorúzást és megnyitó ünnepséget követően másnap, szombaton délelőtt folytatódott a programsorozat. 11-kor becsengettek a volt Kölcsey, most Református Gimnáziumban, s kezdetét vette a felvonulás.

Idén a kerek évfordulós osztályok bemutatkozása a hetven éve érettségizettekkel kezdődött, és úgy haladtak előre az időben a legfiatalabbak felé. A csapatok, hol népesebb, másutt kisebb létszámmal, büszkén mutatták meg, hogy eljöttek és örülnek a viszontlátásnak. Megható pillanatokból sem volt hiány, jó páran elérzékenyülve fogták karon a régi bajtársakat, nem tudták szavakba önteni a feltörő, nosztalgikus érzéseket.

Idén is jöttek a világ minden tájáról, több kontinensről repültek haza, hogy együtt lehessenek a rég nem látottakkal, akár csak egy röpke estére is.

A beszédek sorában elsőként Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke ragadta meg az alkalmat, hogy köszöntse az egybegyűlteket. A lassan három évtizedes esemény része a szatmári kulturális életnek, része a szatmáriak életének. Célja, hogy minden egyes évben helyet adjon a találkozásnak és a gyermekkori emlékek felelevenítésének, mert a boldog élet egyik legfontosabb hozzávalója az örömteli és sikerekben gazdag emlékek felidézése - osztotta meg gondolatait. “Hála Liget tanár úrnak, még becsengetnek minden évben egyszer minden évfolyamnak. Újra és újra átélhetjük az elmúlt iskolaévek varázsát, újra beülhetünk az iskolapadba, és lélekben megfiatalodhatunk. (...) Olyan ez a Véndiáktalálkozó, mint egy időgép. Minél többen jövünk el ide, fiatalabbak és idősebbek, annál jobban működik. (...) Diákból szülők lettünk és nagyszülők, de soha nem szűntünk meg diáknak lenni” - mondta Gönczy.

Ezt követően Póti Eduárd, a Református Gimnázium igazgatója üdvözölte a diákságot. “Van aki a szomszédból, és van aki a világ másik végéből érkezett közénk azért, hogy itt egy-két napon keresztül találkozzunk, beszélgessünk és megosszunk egymással emlékeket és olyan dolgokat, melyek fontosak mindannyiunknak. Ez igazán szép. Bárhonnan érkeztünk, ez egy utazás volt. Nem az a lényeg, hogy az ember milyen messzire utazik, hanem az, hogy közben mennyire él.” Azt kívánta, hogy az esti anekdotázások, történetek mind arról szóljanak, mennyire élünk és ezt jó ideig nem vagyunk hajlandóak feladni.

A seregszemle és a köszöntők után megkondult a harang mindazokért, akik már nem lehetnek közöttünk. Az emlékezés ökumenikus imával folytatódott Ft. Merlás Tibor római katolikus atya és Nt. Szilágyi Balázs református lelkész vezetésével.

A meghívott vendégek közül Magyar Lóránd parlamenti képviselő szólalt fel. “A Véndiáktalálkozó nem csak egy egyszerű rendezvény, hanem hagyomány, mely része a szatmári kultúrának. Ez az az alkalom, amikor kiderül, hogy mennyi értékes személyiséget adtak a szatmári iskolák a nagyvilágnak, hiszen akárhová is sodorta a végzősöket a sors, azok mindenhol megállták a helyüket. És jó látni, hogy akár 65-70 évvel ezelőtt érettségizettek is fontosnak érzik, hogy visszatérjenek a közösségbe, amely szorgalomra, tisztességre, becsületre nevelte őket.”

Végül, de nem utolsó sorban Tóth László, az iskola volt tanára köszöntötte kedves szavaival az egybegyűlteket és kívánta, hogy a találkozóról mindenki szép emlékekkel térjen haza családja körébe. Útravalóul szolgálnak gondolatai: “Mikor beléptem az iskolába 1953-ban, Tereh Géza tanár úr fogadott, és bevezetett a könyvtárba. Ott a falon ez az idézet fogadott: “Hass, alkoss, gyarapíts!”. Remélte, hogy tudom, ki írta a sorokat, de azt is megjegyezte, hogy nem az a fontos. Az a fontos, hogy nekem ennek értelmében kell élni - szólt az örökérvényű intelem.”

A délután folyamán számos kulturális programra került sor a találkozó égisze alatt. Váradi Katalin gobelin kiállítása, Ács Sándor emléksarok avatása és az “Irod M – 15 év az épített örökség szolgálatában“ című tárlatot tekinthették meg a látogatók a tornateremben.

Könyvbemutatók is voltak: Szatmárnémeti Véndiák I – bemutatta Thoroczkay Sándor; 60 évre emlékezünk – bemutatta Elek György; Medve Sándor: Konfirmándusok anyakönyve 1865-1965; Ábrám Zoltán: Dél-amerikai szentháromságok. Az érdeklődők Ábrám Zoltán Buenos Airestől Rio de Janeiróig című vetített képes előadására is beülhettek. 14 órától pedig “Székely József diákja voltam” találkozó a volt a díszteremben.

A véndiákoknak az időjárás is kedvezett. Az est a szokásos, népes összejövetellel ért véget az iskolaudvaron.